napos idöt

napos idöt

napos idöt

Huhh!! Nagy nehezen csak megszabadultam ugyan tőle, de annyira megkínzott, hogy csak na! Egész nap nem hagyott békén, folyamatosan csak zaklatott. Annyira rossz volt már, hogy azt hittem belehalok már ebbe a kínba. Csak tekergette egyfolytában szinte szünet nélkül és még nagyon, de nagyon messze volt a lehetőség rá, hogy vége legyen. Mondjuk az Én hibám volt, mert reggel elkerülhettem volna az egész napos szenvedést, de nem gondoltam fenyegetésnek amit csinál, inkább csak figyelmeztetésnek, hogy mi lesz. Nagy hiba volt, erre sajnos csak kicsit később jöttem rá, de akkor már sajnos késő volt. Éreztem ahogy fájdalmas görccsel felfúj, ami még a kisebbik gond, de ami egyszer bemegy, az ki is jön. Vagyis csak jönne!!! Láss csodát, nem jött ki!! Na itt kezdődött az igazi probléma. Nem tudtam hogyan is szabadulhatnék meg tőle. legszivesebben összegörnyedtem volna és üvöltve sírtam volna, de a kollégák nagyot néztek volna a melóban. Igen, ismétlem: a melóban! Ha itthon tört volna rám, akkor könnyedén leszerelem, nade mások előtt szenvedni nem egy jó ötlet, ezért különösen nehéz volt végig játszani a jókedvűt, mert ugye ahhoz vannak szokva. Miközben belül tombolt bennem a félelem és a fájdalom, hogy a legváratlanabb helyzetben támad le és nem tudom majd megakadályozni a végét. De nem tette, kínzott egészen hazáig ez a gonosz valami. Majd leestem a bringáról sokszor az úton. Itthon kezdődött a második menet. Mert annyira mérsékelten jött ki, ami kijött, hogy teljesen felfújva és irtózatos görccsel támadt le, ahogy leszálltam a bringáról. Nagy levegő, gyors puszi az asszonynak, válaszolgatás a kötelezőkre:hogy vagy, mi volt, satöbbi és irány szinte rohanvást, már amennyire engedett -az illemhely. VÉGRE!!! GYŐŐŐZTEMMM!!! Gondoltam én... Azt hittem ha a felgyülemlett gáz kiáramlik, akkor hozza magával a többi dolgot is és fájdalommentesen szinte kiesik belőlem... De nem ma! A gáz elillant, de a megkönnyebbülés elmaradt. Jött helyette az újabb kín szenvedés. Először nagyon megtekerte egy óriási görcs és kihozott egy kis híg anyagot. Meg is lepődtem, hogy ez híg lesz? de nem, csak az első pár tekerés volt az. A többi kemény, mint a kő! Nem jön nem jön... Nade ha csak simán nem jött volna... ohhóó! Hát ez folyamatosan görcsöl! Itt gondoltam én(máramennyire a kínzó és elgyengítő fájdalom mellett tudtam gondolkodni), hogy "na ezt hogy szülöm meg??!!! " Erőlködni kell, itt nincs mese! De minél jobban erőlködök annál jobban görcsöl és fáj. Rájöttem, hogy az a baj, hogy a rengeteg gáz, ami egész nap kínzott mind elillant és ez a baj. Nincs ami kihozza. Mikor összeszedtem minden erőmet és toltam, löktem, lökdöstem ahogy csak tőlem telt, akkor jött még egy plusz irrdatlan fájdalom, ahogy a száraz és vagy beszűkült, vagy csak úgy érződött, hogy beszűkült ánuszrózsámat egy nagy, vastag valami nyitja szét és borzasztóan fáj. Ki tudja melyik a rosszabb : a folyamatos görcs, vagy az ánusztépő fájdalom. De ki kell tolni, itt nincs mese, mert ez csak rosszabb lehet! Nem volt itt idő gázképződésre várni, meg úgy nagyon semmire, mert a görcs az maradt folyamatosan. És tudtam, hogy csak akkor szabadulok meg tőle, ha kitojom ezt valahogy. Aztán úgy döntöttem lesz ami lesz! Pihentem egy kicsit és összeszedtem minden erőmet. Szükség is volt rá mi tagadás. nagy levegő és elkezdtem nyomni, lökdösni ahogy bírtam! Éreztem, ahogy tépi az ánuszomat és olyan lassan jön ki, amilyen lassan csak tud és közben baromira fáj, mert csontszáraz és semmi gáz nincs, csak szimpla "izommunka". Mire kinyomtam , addigra teljesen leizzadtam, könnyes szemmel vártam, mire sajgó ánuszrózsám megnyugszik annyira, hogy megtöröljem. De kár volt hozzáérni! Nem volt az olyan nyugodt, mint ahogy én éreztem! Kb húszforintos nagyságúra volt nyitva és ahogy azt az érdes papírt odadörzsöltem alig bírtam ki, hogy ne üvöltsek föl sírva kínomban. Pihentem egy pár percet, majd nagy nehezen fölálltam és visszanéztem rá. Ledöbbentem. Kb 9, 25 Cuarc, abszolút rekorder!! Nagy vaskos hígfosbarna, de csontszáraz kolbász! Hirtelen gondoltam egy merészet! Elrakom emlékbe! De aztán elvetettem az ötletet, hát hogy nézne az ki. Sajnáltam lehúzni. Olyan volt nekem, mint a fiam. Éreztem, hogy ez egy részem, egy darabka belőlem... Aztán szomorúan, de megkönnyebbülve hagytam el a helységet. De csak az után, hogy egy kb diónyi testápolóval leápoltam a már majdnem zárt ánuszrózsámat és megállapítottam magamban, hogy elvesztettem a szüzességem...


Te idióta mindenhová ezt irkállod?! Ki a kénköves menykö kiváncsi hogy kulázod szét magad , barom.

Huhh!! Nagy nehezen csak megszabadultam ugyan tőle, de annyira megkínzott, hogy csak na! Egész nap nem hagyott békén, folyamatosan csak zaklatott. Annyira rossz volt már, hogy azt hittem belehalok már ebbe a kínba. Csak tekergette egyfolytában szinte szünet nélkül és még nagyon, de nagyon messze volt a lehetőség rá, hogy vége legyen. Mondjuk az Én hibám volt, mert reggel elkerülhettem volna az egész napos szenvedést, de nem gondoltam fenyegetésnek amit csinál, inkább csak figyelmeztetésnek, hogy mi lesz. Nagy hiba volt, erre sajnos csak kicsit később jöttem rá, de akkor már sajnos késő volt. Éreztem ahogy fájdalmas görccsel felfúj, ami még a kisebbik gond, de ami egyszer bemegy, az ki is jön. Vagyis csak jönne!!! Láss csodát, nem jött ki!! Na itt kezdődött az igazi probléma. Nem tudtam hogyan is szabadulhatnék meg tőle. legszivesebben összegörnyedtem volna és üvöltve sírtam volna, de a kollégák nagyot néztek volna a melóban. Igen, ismétlem: a melóban! Ha itthon tört volna rám, akkor könnyedén leszerelem, nade mások előtt szenvedni nem egy jó ötlet, ezért különösen nehéz volt végig játszani a jókedvűt, mert ugye ahhoz vannak szokva. Miközben belül tombolt bennem a félelem és a fájdalom, hogy a legváratlanabb helyzetben támad le és nem tudom majd megakadályozni a végét. De nem tette, kínzott egészen hazáig ez a gonosz valami. Majd leestem a bringáról sokszor az úton. Itthon kezdődött a második menet. Mert annyira mérsékelten jött ki, ami kijött, hogy teljesen felfújva és irtózatos görccsel támadt le, ahogy leszálltam a bringáról. Nagy levegő, gyors puszi az asszonynak, válaszolgatás a kötelezőkre:hogy vagy, mi volt, satöbbi és irány szinte rohanvást, már amennyire engedett -az illemhely. VÉGRE!!! GYŐŐŐZTEMMM!!! Gondoltam én... Azt hittem ha a felgyülemlett gáz kiáramlik, akkor hozza magával a többi dolgot is és fájdalommentesen szinte kiesik belőlem... De nem ma! A gáz elillant, de a megkönnyebbülés elmaradt. Jött helyette az újabb kín szenvedés. Először nagyon megtekerte egy óriási görcs és kihozott egy kis híg anyagot. Meg is lepődtem, hogy ez híg lesz? de nem, csak az első pár tekerés volt az. A többi kemény, mint a kő! Nem jön nem jön... Nade ha csak simán nem jött volna... ohhóó! Hát ez folyamatosan görcsöl! Itt gondoltam én(máramennyire a kínzó és elgyengítő fájdalom mellett tudtam gondolkodni), hogy "na ezt hogy szülöm meg??!!! " Erőlködni kell, itt nincs mese! De minél jobban erőlködök annál jobban görcsöl és fáj. Rájöttem, hogy az a baj, hogy a rengeteg gáz, ami egész nap kínzott mind elillant és ez a baj. Nincs ami kihozza. Mikor összeszedtem minden erőmet és toltam, löktem, lökdöstem ahogy csak tőlem telt, akkor jött még egy plusz irrdatlan fájdalom, ahogy a száraz és vagy beszűkült, vagy csak úgy érződött, hogy beszűkült ánuszrózsámat egy nagy, vastag valami nyitja szét és borzasztóan fáj. Ki tudja melyik a rosszabb : a folyamatos görcs, vagy az ánusztépő fájdalom. De ki kell tolni, itt nincs mese, mert ez csak rosszabb lehet! Nem volt itt idő gázképződésre várni, meg úgy nagyon semmire, mert a görcs az maradt folyamatosan. És tudtam, hogy csak akkor szabadulok meg tőle, ha kitojom ezt valahogy. Aztán úgy döntöttem lesz ami lesz! Pihentem egy kicsit és összeszedtem minden erőmet. Szükség is volt rá mi tagadás. nagy levegő és elkezdtem nyomni, lökdösni ahogy bírtam! Éreztem, ahogy tépi az ánuszomat és olyan lassan jön ki, amilyen lassan csak tud és közben baromira fáj, mert csontszáraz és semmi gáz nincs, csak szimpla "izommunka". Mire kinyomtam , addigra teljesen leizzadtam, könnyes szemmel vártam, mire sajgó ánuszrózsám megnyugszik annyira, hogy megtöröljem. De kár volt hozzáérni! Nem volt az olyan nyugodt, mint ahogy én éreztem! Kb húszforintos nagyságúra volt nyitva és ahogy azt az érdes papírt odadörzsöltem alig bírtam ki, hogy ne üvöltsek föl sírva kínomban. Pihentem egy pár percet, majd nagy nehezen fölálltam és visszanéztem rá. Ledöbbentem. Kb 9, 25 Cuarc, abszolút rekorder!! Nagy vaskos hígfosbarna, de csontszáraz kolbász! Hirtelen gondoltam egy merészet! Elrakom emlékbe! De aztán elvetettem az ötletet, hát hogy nézne az ki. Sajnáltam lehúzni. Olyan volt nekem, mint a fiam. Éreztem, hogy ez egy részem, egy darabka belőlem... Aztán szomorúan, de megkönnyebbülve hagytam el a helységet. De csak az után, hogy egy kb diónyi testápolóval leápoltam a már majdnem zárt ánuszrózsámat és megállapítottam magamban, hogy elvesztettem a szüzességem...

hozott egy édes kis hercegnőt nekem... ( kislányunokám) Ramona

csak jót hozzon

hozott egy édes kis hercegnőt nekem... ( kislányunokám) Ramona