Nem titok...
Aug. 18
Egy találkozó története



Ülök egy játszótér korlátján, és figyelem a közeli parkolóba befutó autókat.
Az autók jönnek, mennek, lázas sietség jellemzi az érkezőket épp úgy, mint a távozókat.
Egy nagy bevásárló áruház parkolója ez, az emberek kitolják a bevásárlókocsikat, tartalmukat gyorsan bepakolják a csomagtartóba. Öreg hajléktalan közeledik, és próbál szerezni pár forintot a következő üveg búfelejtőjére, ha a kocsit visszatolhatja a helyére, az övé a pénzérme.
Ülök, és figyelek, el ne szalasszam kiszúrni azt a kocsit, amivel ő jön.
Randim van
Viszonylag régi ismeretség a miénk, régóta leveleztünk a világhálón. Láttam a fotóit, és sok mindent leírtam magamról neki ez idő alatt, ahogy ő is leírta magáról azt, amit arra érdemesnek tartott, hogy tudjam.
Ne haragudj, kicsit késem! Még elrendezem a srácokat.
Így mondta nekem a telefonba.
Tizenöt óra körül járhat az idő, kellemes nyári délután van.
Tudom a kocsija színét, és tudom, hogy kedves mosolya van.
Messziről jön, és miattam!
El sem hiszem, és kis lelkiismeret furdalást is érzek, hogy ennyi gondot okozok neki.
Szinte azonnal kiszúrom, amikor befordul a parkolóba.
Elindulok az autó felé, és látom, hogy miközben tolat a parkoló egy kijelölt kockájába, lázasan keresi, hol lehetek.
Még szemtől szembe nem láttuk egymást, de ő is tudja, kit keres.
Az autó megáll, és én már ott is állok a jármű mellet.
Szia!

Hajnali fél egy
Az autó áll, az ajtaja nyitva, és egy kedves és ismerős zenére, az augusztusi csillagos ég alatt, a karjaimban vele, az út kellős közepén összebújva táncolunk, mit sem törődve azzal, hogy dudálnak, tapsolnak, biztatnak minket...
Majd beszállunk, az autó elindul keresztül a város útjain.
Pár perc és megérkezünk.
Tudom, ha kiszállok, soha nem látom viszont.
Kérte tőlem, és én meg ígértem neki, hogy elfelejtem őt.
Még nézem, ahogy a kocsi távolodik az úton, ahogy sötét körvonala egyre kisebb lesz,és nem marad velem más, mint a magányom, megint...

:

Azt hiszem mégis meg lehet ezt írni, diszkréten és kultúráltan... nem ?
( * * * G. I. Joe * * * )


ahha te ezt olvastad vagy álmodtad

Nem titok...
Aug. 18
Egy találkozó története



Ülök egy játszótér korlátján, és figyelem a közeli parkolóba befutó autókat.
Az autók jönnek, mennek, lázas sietség jellemzi az érkezőket épp úgy, mint a távozókat.
Egy nagy bevásárló áruház parkolója ez, az emberek kitolják a bevásárlókocsikat, tartalmukat gyorsan bepakolják a csomagtartóba. Öreg hajléktalan közeledik, és próbál szerezni pár forintot a következő üveg búfelejtőjére, ha a kocsit visszatolhatja a helyére, az övé a pénzérme.
Ülök, és figyelek, el ne szalasszam kiszúrni azt a kocsit, amivel ő jön.
Randim van
Viszonylag régi ismeretség a miénk, régóta leveleztünk a világhálón. Láttam a fotóit, és sok mindent leírtam magamról neki ez idő alatt, ahogy ő is leírta magáról azt, amit arra érdemesnek tartott, hogy tudjam.
Ne haragudj, kicsit késem! Még elrendezem a srácokat.
Így mondta nekem a telefonba.
Tizenöt óra körül járhat az idő, kellemes nyári délután van.
Tudom a kocsija színét, és tudom, hogy kedves mosolya van.
Messziről jön, és miattam!
El sem hiszem, és kis lelkiismeret furdalást is érzek, hogy ennyi gondot okozok neki.
Szinte azonnal kiszúrom, amikor befordul a parkolóba.
Elindulok az autó felé, és látom, hogy miközben tolat a parkoló egy kijelölt kockájába, lázasan keresi, hol lehetek.
Még szemtől szembe nem láttuk egymást, de ő is tudja, kit keres.
Az autó megáll, és én már ott is állok a jármű mellet.
Szia!

Hajnali fél egy
Az autó áll, az ajtaja nyitva, és egy kedves és ismerős zenére, az augusztusi csillagos ég alatt, a karjaimban vele, az út kellős közepén összebújva táncolunk, mit sem törődve azzal, hogy dudálnak, tapsolnak, biztatnak minket...
Majd beszállunk, az autó elindul keresztül a város útjain.
Pár perc és megérkezünk.
Tudom, ha kiszállok, soha nem látom viszont.
Kérte tőlem, és én meg ígértem neki, hogy elfelejtem őt.
Még nézem, ahogy a kocsi távolodik az úton, ahogy sötét körvonala egyre kisebb lesz,és nem marad velem más, mint a magányom, megint...

:

Azt hiszem mégis meg lehet ezt írni, diszkréten és kultúráltan... nem ?
( * * * G. I. Joe * * * )

Nem titok...
Aug. 18
Egy találkozó története



Ülök egy játszótér korlátján, és figyelem a közeli parkolóba befutó autókat.
Az autók jönnek, mennek, lázas sietség jellemzi az érkezőket épp úgy, mint a távozókat.
Egy nagy bevásárló áruház parkolója ez, az emberek kitolják a bevásárlókocsikat, tartalmukat gyorsan bepakolják a csomagtartóba. Öreg hajléktalan közeledik, és próbál szerezni pár forintot a következő üveg búfelejtőjére, ha a kocsit visszatolhatja a helyére, az övé a pénzérme.
Ülök, és figyelek, el ne szalasszam kiszúrni azt a kocsit, amivel ő jön.
Randim van
Viszonylag régi ismeretség a miénk, régóta leveleztünk a világhálón. Láttam a fotóit, és sok mindent leírtam magamról neki ez idő alatt, ahogy ő is leírta magáról azt, amit arra érdemesnek tartott, hogy tudjam.
Ne haragudj, kicsit késem! Még elrendezem a srácokat.
Így mondta nekem a telefonba.
Tizenöt óra körül járhat az idő, kellemes nyári délután van.
Tudom a kocsija színét, és tudom, hogy kedves mosolya van.
Messziről jön, és miattam!
El sem hiszem, és kis lelkiismeret furdalást is érzek, hogy ennyi gondot okozok neki.
Szinte azonnal kiszúrom, amikor befordul a parkolóba.
Elindulok az autó felé, és látom, hogy miközben tolat a parkoló egy kijelölt kockájába, lázasan keresi, hol lehetek.
Még szemtől szembe nem láttuk egymást, de ő is tudja, kit keres.
Az autó megáll, és én már ott is állok a jármű mellet.
Szia!

Hajnali fél egy
Az autó áll, az ajtaja nyitva, és egy kedves és ismerős zenére, az augusztusi csillagos ég alatt, a karjaimban vele, az út kellős közepén összebújva táncolunk, mit sem törődve azzal, hogy dudálnak, tapsolnak, biztatnak minket...
Majd beszállunk, az autó elindul keresztül a város útjain.
Pár perc és megérkezünk.
Tudom, ha kiszállok, soha nem látom viszont.
Kérte tőlem, és én meg ígértem neki, hogy elfelejtem őt.
Még nézem, ahogy a kocsi távolodik az úton, ahogy sötét körvonala egyre kisebb lesz,és nem marad velem más, mint a magányom, megint...

:

Azt hiszem mégis meg lehet ezt írni, diszkréten és kultúráltan... nem ?
( * * * G. I. Joe * * * )

Nálam ez mindennapos,majdnem. .. ha ki kell maradjon 3-4 nap,minden bajom van...és olyankor nagyon nyűgös vagyok..
A (jó) szex minimalizálja a depresszióba esés kockázatát.
Testnek és léleknek egyaránt jól esik.
... ha nem hiszitek,próbáljátok ki!


Én nem hittem, de igaz

Egy ilyen kérdésre ha diszkrét választ vár valaki, akkor ne tegye fel :D


P. S.: egyébként magánügy :D

Már legalább két és fél hónapja a feleségemmel. Azóta csak diétázom. Mindég tudtuk, hogy mi a jó a másiknak és tökéletes volt köztünk a harmónia. Mióta megismerkedett egy 21 éves kis f.. szal az interneten azóta teljesen megváltozott minden, legalábbis az ő részéröl. Én még mindég nagyon szeretem de már nagyon hiányzik egy igazi egész estét betöltő nagy kefélés. Elvégre férfibol vagyok nem fábol. A lányommal már egy hónapja élünk külön és minél több idő telik el annál jobban hiányzik a feleségem. Szinte minden éjel arra ébredek, hogy vele vagyok és arra gondolok bárcsak soha ne mulna el ez az álom. Nagyon szeretem és lehet, hogy örökre elfogom veszíteni az én kis Katicámat.

Nálam ez mindennapos,majdnem. .. ha ki kell maradjon 3-4 nap,minden bajom van...és olyankor nagyon nyűgös vagyok..
A (jó) szex minimalizálja a depresszióba esés kockázatát.
Testnek és léleknek egyaránt jól esik.
... ha nem hiszitek,próbáljátok ki!


Én nem hittem, de igaz

Nálam ez mindennapos,majdnem. .. ha ki kell maradjon 3-4 nap,minden bajom van...és olyankor nagyon nyűgös vagyok..
A (jó) szex minimalizálja a depresszióba esés kockázatát.
Testnek és léleknek egyaránt jól esik.
... ha nem hiszitek,próbáljátok ki!